Névadónk

Névadóválasztásunk története

Sokáig úgy ismertek bennünket: az ötös iskolások. Viseltük a nevet, melyet az iskolák alapításának időrendje szerint kaptunk.

Aztán elérkezett 1997., a 25. évforduló, ami megfelelő alkalmat adott névadó választására. Sokat törtük a fejünket, végül – elsősorban akkori igazgatónk, Szikszai Miklós javaslatára, de mindannyiunk megelégedésére – Pávai Vajna Ferenc mellett döntöttünk. Jobbat talán nem is választhattunk volna. Kötődése Hajdúszoboszlóhoz vitathatatlan, munkássága révén országos ismeretségre tett szert, városunkban addig közintézmény a nevét még nem viselte.

Így lettünk mi a „Pávai”. Büszkén viseljük a nevet, egyre inkább úgy érezzük, jó pávaisnak lenni!

Pávai Vajna Ferenc

(Csongva, 1886. márc. 6. – Szekszárd, 1964. jan. 12.)

geológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1957)

Egyetemi tanulmányai befejeztével 1910-ben a geológia doktora, 1911-ben a Selmecbányán Böckh Hugó mellett tanársegéd az ásvány-földtan-teleptani tanszéken. 1912-1914-ben az erdélyi, 1915 – 1918 között a horvátországi, majd 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásokban volt jelentős szerepe. 1920 végén a pénzügyminisztérium bányászati főosztályára került mint a kutatások geológus szakértője és vezetője. 1930-ban a Földtani Intézet főgeológusa 1944-ig, nyugdíjazásáig. 1950-ben reaktiválták s újból a Földtani Intézetnél működött 1956-ig.

Munkássága elsősorban a tektonika, a kőolajföldtan és a vízföldtan területére terjedt ki; a hazai kőolaj- és földgázkutatás egyik úttörője volt. Nevéhez fűződik több jelentős gyógy- és hévvíz feltátása is (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Élete végén főként a hévvizekből nyerhető geotermikus energia hasznosításának kérdései foglalkoztatták. Javaslatára létesültek az alföldi hévízkutak mellett az első hévvizekkel fűtött kertészetek. Tanulmányai főként a Földtasli Közlönyben és a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. 1942-ben elsőként nyerte el a Hidrológiai Társ. Schafarzik- emlékérmét.